Nem tekintjük problémának az elhízást

18.03.2014, Toth Anna Maria

Háromszéken elsősorban a csapatsportokat művelik szívesen, de negyven felett megnő az egyénre szabott torna ázsiója. Tóth Anna Mária sepsiszentgyörgyi gyógytornásztól arról érdeklődtünk, mire kell figyelni, ha az ember elkezd sportolni. A szakember, portálunknak adott interjújában kiderül, hogy sajnos felénk is gondot jelent a rendszeres mozgás hiánya, ahogy probléma a túlsúlyosság is. Ugyanakkor eloszlat egy tévhitet is: a rendszeres mozgást nem az iskolában szeretjük meg, hanem otthon, a családban. Ha van jó példa előttünk.

Háromszéken mikor és kik keresik fel a gyógytornászt?

A gyerekeknél főleg gerincferdülés, vagy veleszületett problémák miatt keresnek meg, a felnőtteknél a sérülések (traumatológiai) vannak nagy arányban: a térdszalagokkal történő sérülések nagy százalékát képviselik, de bőven akad bokasérülés, csípőficam is. Egy másik nagy kategóriát a neurológiai problémák képviselik: porckorongsérv, parézisek, bénulások, stb. Örömmel mondhatom, hogy akadnak olyanok is, bár kevesen, akik mozogni szeretnének, és más-más mozgásformában találják fel magukat. Ez egy 45-60 év körüli korcsoport: főként hölgyek, akiknek kisebb-nagyobb egészségügyi problémáik vannak, és oda kell figyelniük a gyakorlatok megválasztásánál.

A gyógyítás fontos – a megelőzés még fontosabb.

Mire kell hangsúlyt fektetni a megelőzésnél?

Ha odafigyelünk magunkra, gyerekünkre, látjuk, hogy ki milyen betegségre hajlamos. A korosztálynak megfelelő problémák magukról beszélnek, ha hallgatunk rájuk, gondolok itt a nehéz táska viselésére, a padban, asztal mellett nem megfelelő ülésmódra. Túl sok időt töltünk a tévé, számítógép előtt rossz testtartásban, nem beszélve a tinédzserek hanyag testtartásáról, és a sort folytathatnám. Ki az, aki odafigyel irodai munkája közben, mikor a határidő ott a nyakán, szól a telefon ötpercenként, a főnök már harmadszor néz összevont tekintettel, hogy milyen a testtartása, hogy ül a széken, mikor állt fel kimozgatni ízületeit és ivott meg egy nagy pohár vizet?  Pedig nem nehéz, csak tudatosítanunk kellene ezeknek az apró lépéseknek a fontosságát. Egy fontos tanácsom lenne: ne várjuk meg, amíg valami fáj. De ha már eljutottunk oda, hogy fáj, akkor lépjünk minél hamarabb, ne engedjük, hogy a fájdalom krónikussá váljon. És ez érvényes minden téren, nemcsak a tornánál, hanem a gyógytornánál is.

A család szerepe a mozgásban is fontos

A kisgyerekek még rengeteget mozognak, a tinédzserek már nem annyit, a felnőttekről nem is beszélve. Mikor kellene megszeretni a mozgást, a sportot?

Leginkább a családi minta határoz ebben a kérdésben. Ha anyuka, apuka rendszeresen jár mozogni, nemcsak nézni szereti a sportot, de gyakorolja is, ha nemcsak elküldi a gyereket edzésre, hanem együtt mennek labdázni, sétálni, biciklizni, akkor a gyerek ezt látja, ebbe nő bele. Ha anyuka, apuka olyan, hogy a legközelebbi cukrászdába is autóval megy, akkor ezt szokja meg a gyermek is. A testnevelő tanárok szerepe az, hogy megtanítsák a sport bizonyos alapjait, de a családban dől el, hogy szeretni fogja-e majd a mozgást. A sportág kiválasztása, megszerettetése persze a tanár feladata is, de a mozgás maga, mint életforma, a családi nevelésen alapszik.

Sok esetben nem felmentés kellene tornából, hanem  megnézni, hogy milyen területen lehetne fejleszteni a gyereket, de sajnos, van, akinek könnyebb megírni egy papírt, mint megkeresni azt a szakembert vagy mozgásformát, amit gyerek is művelhetne. Szerencsére egyre ritkább, de még mindig van ilyen.


A felnőttek mennyire tudatosan kezdenek el sportolni, mozogni?

Aki tudatosan áll neki mozogni, annak biztosan fáj valahol. Szerencsére egyre többen kezdenek figyelni a prevencióra, még nincsenek sokan, de úgy tapasztaljuk, hogy kezdett tudatosulni az emberekben, hogy mennyire fontos a megelőzés. Egyébként sokan azért kezdenek el inkább sportolni, mert fogyni akarnak, mert a barátnőjük odajár, de van olyan, aki a divatos mozgásformát próbálja ki, mások pedig bekerülnek egy társaságba, amely egy adott sportágat űz, és mennek velük. Sepsiszentgyörgyön sokan járnak focizni, kosárlabdázni de elég népszerűek az aerobik típusú mozgásformák, amelyek csoportos foglalkozások. Korosztály szerint is vehetjük, általában negyven után az egyénre szabott tornát kedvelik az emberek.

A sportolás elkezdésében a fogyni akarás fontos szempont, nálunk mennyire probléma az elhízás?

A túlsúlyosság kezd megjelenni nálunk is, de még nagyon kevés az a szülő, aki ezért hozta be a gyerekét, az elhízást nem tekintjük problémának. Legalábbis gyerekkorban még nem. Azonban, ha az utcán megnézzük, akkor azt látjuk, egyre több a túlsúlyos gyerek és felnőtt. Itt is nagy a család szerepe, ha a gyerek túlsúlyos, de a szülőnek nincs ilyen problémája, akkor is példamutatónak kell lenni, hiszen ha ő nassol, akkor a gyerek is azt fogja csinálni, ha napestig a számítógép előtt ül, a gyerek is azt fogja tenni. Nem szabad elfelejtenünk, hogy túlsúlyos gyerekből könnyebben lesz túlsúlyos felnőtt. A felnőtteknél is rengeteg ilyen probléma van, sokan tudják, hogy túlsúlyosak, el is mennek tornászni egyszer, kétszer, de a kitartás hiányzik, hamar feladják.  Aki szeret, így is szeret – nagyon elterjedt felfogás nálunk, de igen veszélyes. Nem azért kell tennem magamért, hogy más szeressen, elfogadjon, elismerjen, hanem azért, mert rólam van szó, az én egészségemről és jövőmről.  De van jó példa is, ezek közül egyet említenék: hozzánk jár egy hölgy, aki a nyáron elhatározta, hogy most már magáért is tesz valamit, hetente kétszer jár hozzánk, odafigyel az étkezésre és most már látszik az eredmény, egy csinos anyuka lett belőle. Egy háromgyerekes édesanyáról van szó, aki mindig a családot helyezte az első helyre, de fél éve úgy érezte, ha nem változtat, később a családjáért sem fog tud minden megtenni.


Alap a kitartás és a fokozatosság

Ha eldöntöttük, holnaptól nekikezdünk tornászni, mire figyeljünk oda?

Nagyon kell vigyázni a fokozatosságra, sokat számít még a két-három hetes kiesés is, szép lassan kell nekifogni. Hajlamosak vagyunk a túlzásokra, már két hete nem voltam edzeni, most akkor ráhúzok, ilyenkor sokkal nagyobb a sérülés veszélye. Nem szabad belevágni a közepébe, veszélyes, ha nincs meg a bemelegítés.

De mi van akkor, ha évek vannak kiesve?

Legfontosabb, hogy tartsuk magunkat az elhatározásunkhoz. Ugyanakkor olyan mozgásformát kell kiválasztani, ami tetszik, amit nem fogunk megunni. De hiába divatos egy mozgásforma, ha nincs hozzá fizikai felkészültségünk, kudarcként éljük meg és ilyenkor nagyobb a valószínűsége, hogy abbahagyjuk. Legalább négy-öt alkalom kell, hogy a szervezetünk lereagálja, észrevegye, hogy valami történik. Ahhoz pedig, hogy megszeressünk egy-egy mozgásformát, hogy része legyen az életünknek, szükség van a rutin kialakulására is. Fontos az edző odafigyelése, hogy mit bírunk meg, hogy ne terheljük meg túlzottan testünket. Ha sikerélményben van részünk, könnyebben kialakul a mozgás iránti igény. Egy adott kor után érdemes figyelembe venni a különböző betegségeket, mint a vérnyomás- és gerincproblémák, szülés utáni időszak, túlsúlyosság. Ilyen esetben az aerobik típusú mozgásformák,  a tae-bo, a kangoo nem javasolt. Csak határozott odafigyeléssel ajánlott például  ha gerincsérv, nyaki porckopás, egy súlyosabb gerincferdülés van. Még a szaladást – és itt  nem a kocogást értem – sem javasolnám kezdetben, mert a szervezetnek szüksége van a fokozatos megterhelésre, hogy adaptálódjon. Szaladásnál nemcsak előre és hátra, de fel és alá is mozog a súlypont, anatómiai és biomechanikai szempontból alapvető, hogy először megerősítjük az izmokat, kivédve ezáltal az ízületeket a károsodástól, s csak utána érdemes egy magasabb megterhelési fokozatra lépni, elkezdeni másfajta mozgástípusokat.

Merjünk-e otthon magunkban elkezdeni tornászni? Ma már rengeteg segédanyag van, minden műfajban...

Igen, annak függvényében, hogy mennyire ismerjük a testünket, ha tudatában vagyunk annak, hogy mit bírunk meg. Mindenképpen előtte érdemes egy szakember véleményét kikérni, hogy mit szabad, és mit nem. Az otthoni tornának nagy hátránya, hogy rengeteg külső inger ér, ami elvonja a figyelmet, szól a telefon, hazaért a gyermek, ezért hajlamosak vagyunk elodázni, és egyre kevesebbet csinálunk meg a gyakorlatból. Nem lehetetlen, de kevés olyan ember van, aki elég kitartó az otthoni tornához. A tapasztalat azt mutatja, hogy könnyebb, ha csak arra kell figyelni, hogy helyesen megcsináld a gyakorlatot, mint ha magadnak kell levezetni egy gyakorlatsort. Tulajdonképpen mindenki meg tudná találni a magának megfelelő mozgásformát, akár a családi hétvégi biciklizés is annak tekinthető, csak rendszeres legyen.

Forrás: Szekelyhon.ro



Cikkek

Etiam vulputate massa quis lectus adipiscing, a bibendum odio blandit. Sed sed placerat dolor, suscipit tempor orci. Aliquam erat volutpat. Pellentesque justo quam, placerat nec condimentum nec, sollicitudin in magna. Phasellus porta consequat sapien sit amet semper. Donec aliquet mauris non urna laoreet, non aliquet dui auctor. Donec placerat purus id diam mollis elementum. Morbi tempus tincidunt erat fringilla mattis. In a sapien sem. Aliquam in diam magna.